Tiszavirágzás

Tiszavirágzás

A koranyári nap sugarai
Kánkánt járnak a Tisza tükrében
Elmerengnek gondolataim
A szellőmentes rónaság szivében

Virágzik a csend
Béke honol, itt ez a rend
Korábbi századokba repit
Hol, mintha Petőfi állna itt

Ki magához ölelte az alföldet
Itt szülte meg a magyar jövőképet
Látta-e a Tiszavirágzást
Mert sehol sem láthatta mását

Száz meg száz kérész csodálatos násza
Nem más, mint a magyar valóság varázsa
Menyasszonyi fátyolként boritják a viztükröt t
Szines lepkeszárnyuk sugározzák az örömöt

Majd egy perc alatt porfelhők boritják az eget
Viharos szél hoz magával sötét felleget
Sodrozódik a viz, majd hullámzásba kezd
Szegény kis élőlények élete így rövidebb lesz

Pedig a látvány oly ritka tünemény
Év múltával ismétlődhet,ez maradt a remény
Mivel már csak a Tiszában látható
Ez a jelenség igazi Hungaricumnak mondható.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »