Tiszavirágzás

Tiszavirágzás

A koranyári nap sugarai
Kánkánt járnak a Tisza tükrében
Elmerengnek gondolataim
A szellőmentes rónaság szivében

Virágzik a csend
Béke honol, itt ez a rend
Korábbi századokba repit
Hol, mintha Petőfi állna itt

Ki magához ölelte az alföldet
Itt szülte meg a magyar jövőképet
Látta-e a Tiszavirágzást
Mert sehol sem láthatta mását

Száz meg száz kérész csodálatos násza
Nem más, mint a magyar valóság varázsa
Menyasszonyi fátyolként boritják a viztükröt t
Szines lepkeszárnyuk sugározzák az örömöt

Majd egy perc alatt porfelhők boritják az eget
Viharos szél hoz magával sötét felleget
Sodrozódik a viz, majd hullámzásba kezd
Szegény kis élőlények élete így rövidebb lesz

Pedig a látvány oly ritka tünemény
Év múltával ismétlődhet,ez maradt a remény
Mivel már csak a Tiszában látható
Ez a jelenség igazi Hungaricumnak mondható.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Úrnak ígértem

Edit Szabó : Az Úrnak ígértem Utunkat összekötötte Ő rég, „Legyen hát célod: Istennek dicsőség”. Követlek hűen a hosszú úton, együtt megyünk, a szeretet ne

Teljes bejegyzés »

Szólamok

Libben a hang, elszáll a szó… Biztató nesz volt, már távolodó, üresen kongó ricsaj csupán. Visszhangja megtalál, de már nem rezonál! Új átirat? Fonnyadó szóvirág…

Teljes bejegyzés »

Adventi gyertya

Advent éjjelén lélekgyertyát gyújtok, Lábam nyomába hódarát fúj a szél. Jégcsipkés csúcsokra vágytam egykor rég, De poros völgyzugba taszított a sors. Szögre akasztanám a vándorbotot,

Teljes bejegyzés »

Becsapódott

Becsapódott az árnyék, és darabokra hullott, az idő tengelyét nem billentette ki, de ez csak egy kicsin múlott.   Talán mert este volt, ilyenkor kevesen

Teljes bejegyzés »

Lenéznek ránk

Lenéznek ránk a csillagok, a nem kicsik, a nem nagyok, a fényesek, a haloványok, a most születtek, a pulzálók, a ragyogók, a pislogók, a sok

Teljes bejegyzés »

Tűz szekere

Tűz szekerével az éji világot riasztod fel álmaiból. Elszabadulnak a vad ordítások, árnyak suhannak hangtalanul.   Vicsorgás tépi a rejtőző álcát, kiderül minden hamarosan Kuvik

Teljes bejegyzés »