Egy-két nemzedékkel előttünk
Még együtt élt egy-egy nagycsalád.
És hogyha szükségben úgy éreztük,
Egy-egy jó szó mindig ránk talált.
Aztán szép autókat, gyorsat vettünk,
Hogy leküzdhetővé váljon a távolság.
S gyorsabban egyre messzebb kerültünk
Legfőbb értékünktől, amely a család.
Aztán mobiltelefont is egyre jobbat vettünk,
Hogy másokat még gyorsabban elérjünk.
De ha megszólítjuk őket a nevükön,
Már semmi sincs, amit értük megtettünk.
Csak panaszkodunk meg csak nyüszögünk,
És úgy érezzük, hogy jót beszélgettünk?!
Míg nem tettünk mást, csak „enyhítettünk”
Fájdalmas életünkön, és unott lelkünkön.
De a sebesség messzebb tolt bennünket,
És a közelséget nem érezzük már át.
Csalóka ámítás, hogy összetart egy kütyü,
Ha már nem támogatja egymást a család.
Egy-két nemzedékkel csak előttünk
Még összetartott egy-egy nagycsalád.
Azóta egypár vívmánnyal gazdagabbak lettünk
De az összetartozás… már csak mobilon rezonál.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
