Készen állunk-e Krisztus befogadására?

Készen állunk-e?

Készen állunk-e? Krisztus befogadására
s vigyázunk-e lelkünk tisztaságára
Furkósbottal hadonászó törpe kiskirályok
hamis ártó szavakkal, bántón hadonásznak
Ám az igazi Király mégis megérkezik
kard helyett virággal, a bűn megszabadítására
Ám ez a tett, az emberi léptéket messze túlhaladja
ezzel dicső hatalmát méltón bemutatja
Nem tudom, mit akarnak a földi kiskirályok
lábuk alatt szikrázik a föld,fejük felett köd s némaság
de amit ránk hagynak csupán pusztaság
Két kézzel szabdalják a teremtés törvényeit,
amit helyette alkotnak áthágják az ész igérvényeit
Készen állunk-e? Krisztus befogadására
ha útjukat követjük sziklafalba ütközünk
Kolostorba zárják célunk és reményünk,
hogy Betlehembe időben érkezzünk
A pásztorokkal együtt dicsérhessük a teremtőt
s imáinkkal üdvözöljük a béke-megmentőt.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Nem tudom, mit akarnak a földi kiskirályok
    lábuk alatt szikrázik a föld,fejük felett köd s némaság
    de amit ránk hagynak csupán pusztaság”

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »