Nem tudtam

Nem vágytam még így az ölelésre
Tán mióta megszülettem.
És nem tudtam, ily vágyódás is létezhet
Csak mióta megismertelek.

Nem hittem,a beteljesülés ilyen mély lesz,
Amíg nem szerettelek.
S nem éreztem addig, mily kéjjel kényeztet
Aki igazán a szívéből szeret.

Nem tudtam, hogy van olyan
ahonnan nem akarsz elmenni.
S akit úgy szeretsz, ahogy van,
És magadat sem kell feladni.

Míg nem jöttél, úgy éltem álomban
Ahogy vak ember botorkál a gyomban.
És nem tudtam, hogy ilyen is lehet…
S milyen szép, ha rabul ejtik a szívemet.

Belefészkeltél gondolataimba, onnan csiripelsz,
S én hallgatom a dallamot, amely a szívedből üzen
És melengetek minden napot, melyet veled megélhetek…
Szerelmedbe belehalok.
De boldog vagyok, hogy éltem.

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

    1. Kedves Rita ! Köszönöm kedves visszajelzéseidet. Mindig örülök neki, ha tetszik egy-egy vers. Bevallom, hogy megzenésített verseimre- melyek Tünde dalok néven szerepelnek a youtube-on- még inkább büszke vagyok. Az irodalmi rádió egyik pályázata óta foglalkozom ezzel… Köszönöm, hogy megtisztelsz figyelmeddel és megragadom az alkalmat, hogy „Békés, boldog Ünnepeket !” kívánjak mindazon alkótóknak, akik elolvassák ezt a bejegyzést. Szeretettel: Sz.Tünde

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Autista vagyok!

Autista vagyok, az érintésre vágyom S közben kívánom, hogy ennyire ne fájjon az, hogy az előbb megfogtad a kezem. Gyere közel hozzám, de hagyjad meg

Teljes bejegyzés »

Alliteráció

Vígan vergődök vörös, vén vérben, Sajátom-e? Sajnos sejtelmem sincsen, halványodik, haldoklik hiú hitem, Magamra maradok, megiszom mérgem. Author: Machó Bese Géza Machó Bese Géza vagyok

Teljes bejegyzés »

Lemorzsolódás

Sajgón kapkodom már a levegőt, Nem bírom, a zsarnok Emeberevőt, Pislákolnak már a vén csillagok, Velük együtt én végleg kialszok, Zilálva én szerteszét pillantok, Valótlanná

Teljes bejegyzés »

Ki is vagyok én?

  Csak egy szkafanderbe zárt szelíd pillangó, Kinek szívét most elrejté a zimankó. Ki Ady, Babits és Radnóti függője, Pont az, ki saját története főhőse.

Teljes bejegyzés »

Némaság grasszál

Hallgat a kölyök, odakinn zápor, ordító fellegek tűntek fel a visszapillantóba, vissza… néztem őt s nézett engem, keresett, megkeresett válaszok, ármánnyal itatott kérdéseket kevert a

Teljes bejegyzés »

Tükörben

Elképzelt vágyálmod ködképét, Legbelső kétséged tépi szét. Önmagad eltűnő rejtekét Feszíti egy eltévedt álomkép. Belső vívódásod oka, Nem más, mint önmagad külső szónoka. Magányod egy

Teljes bejegyzés »