Nézem,
üveges szemmel követem.
Kaszáspók a kopott plafonon,
szedi a lábát, szinte fut,
lába alól hiányzik a kövezet.
Nézem,
s már majdnem nevetem.
Pont olyan, mint én,
csak egy test,
néhány lomha mozdulat,
de ő legalább tudja,
talán tudja, hová halad.
Hanyatt fekve nézem,
kicsit még irigy is vagyok,
talán ő is így néz engem,
egy óriás lomha hús darabot.
Hogy ő van most nálam,
vagy fordítva tán,
szerintem köztünk,
ez egy örök talány.
Kínálom őt,
rám se hederít,
folytatja útját,
lábán néha egyet penderít.
Mosolyogva intek utána,
alig takarja már teste,
lámpánál a fényt,
holnap újra látom,
e fura, hosszúlábú,
apró pici lényt.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.