Az életen túl

Össze rezzen az ág,
Ahogy a szél fújja át,
Kapaszkodik még,
Néhány halott falevél,
Az elmúlás,
Mit hoz magával az idő,
Sodorja magával,
A víz felszíne felé,
Lágyan hull le az árba,
Puha párnát kreálva,
Tudja jól,
Követi majd társa,
Holtában sem lesz,
Soha többé árva,
Együtt viszi őket új utakra,
A folyó örvénylő árja…
Vallyon Miklós
Author: Vallyon Miklós

1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Varázslónő 5/4: Az Emlékek őre

Szorosan egymás mellett álló testünk körül megjelent egy hullámzó arany-kék fényfonál. Egyre gyorsabb ütemben pulzált, miközben összepréselt minket, mint egy hordó deszkáit az abroncsa. –

Teljes bejegyzés »

A férfi és a hűtő

  A férfi és a hűtő Gondolom, már a cím olvasása közben, megjelenik minden nőtársam előtt egy kép, hogy a férfiak, miért is nem találnak

Teljes bejegyzés »

Még hallgass meg

Edit Szabó : Még hallgass meg Rozsdás levelek avarban ősz végét jelenítik meg, hamar eljön a tél hava és mindent eltakar itt lent. Hófehér takaró

Teljes bejegyzés »

Emlékezés egy koncertre

Bár csak négy napja még, hogy elmúlt már a koncertnek éjszakája, A szívem, lelkem s egész testem már visszakívánkozik oda, Újra ott, csendes némaságba tartva

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Köd

Rózsa Iván: Köd (öt haiku) sűrű ködből jött misztikus idegen lény – vajon mit akar? könnyű ígéret ködfátyolként foszlik szét – megint becsaptak súlytalan remény

Teljes bejegyzés »