Szent Éj
Szóltam, s a semmiből kiváltatok.
Mert vagyok: teremtő, szerető Isten.
S ti vagytok: gyermekem, legdrágább kincsem.
Mindent én adtam, s többre vágytatok.
Szemem könnyes, ha lenézek rátok.
Havas kőkereszten szép Fiam teste
feszül. Fénylő csillag karácsony este.
De ti most is új csodákra vártok.
Ragyogó kőpalotákban nem lakom.
Örök hajlékom csöndes házikó, hol
asztalon ropogós, friss, lágy kenyér.
S nevem míg angyalok kórusa zengi –
Szent Fiam rongyos, kis istálló rejti.
Kezében két hal, s öt foszló kenyér.
Author: Gál Mária
Most elmondom, ki vagyok. Az első nap : Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem voltam senkinek, nem voltam senkinek. A második nap: Születtem. A harmadik nap: Elvegyültem. A negyedik nap: Kiváltam. Az ötödik nap: A Hortobágy poétája voltam. A tragédia. Hasadt kárpit mögé parancsolt névtelen faragó. Kárhozott, kacagott, aggastyán-hítta halott szám. 72. Eltemettem mélyen a nótát. Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Ostoba urak közt játszottam a bambát. A hatodik nap: Kacagó szél suhant el fölöttem. De hirtelen váratlan Átölelt az Isten. A világ lettem. Minden, ami volt, van. Üres sír. Szent Dalnok. Tolvaj allúzionista. Őrző. Újraalkotó. Földre szórt gyöngyszemek nyitója. Rónák fölött úszó, szabad, tiszta harangszó. Vad kertjét elhagyó orosz lány. Levelet olvasó Tatjána. Ősz bárd. A legbátrabb. Így formálódtam egykor. Ez mind én vagyok ma. A hetedik nap - az Ünnep: Te én leszel, S én Te leszek. Így leszünk Mi - a világ újra meg újra. Több nem leszek. Minden más titok. Nem könyörgök. Irgalmazzatok.