A Mindenség szonettje
Gomolygó, elúszó fellegeken
fáradt, vén, eres szemem most megpihen.
Lélek jő – vakító fényfolt. Lélek száll –
halványan szétfoszló, lágy, szürke szál.
Tűz nap. Rí szél. Morognak tengerek.
Vén sas köröz óriás hegyek felett.
Búgó, bősz fergeteg hord zúgó havat.
Tavasz kelt ébredő, lágy ágakat.
Zúgó vizek alatt kősziklák kopnak.
Remeg a rengeteg, süvítnek odvak.
Villanó villámom felettök kard.
Jövő, jelen, múlt ma összezengenek.
Ember! Kulcsold imára te is kezed,
s büszke fejed előttem mélyre hajtsd.
Author: Gál Mária
Most elmondom, ki vagyok. Az első nap : Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem voltam senkinek, nem voltam senkinek. A második nap: Születtem. A harmadik nap: Elvegyültem. A negyedik nap: Kiváltam. Az ötödik nap: A Hortobágy poétája voltam. A tragédia. Hasadt kárpit mögé parancsolt névtelen faragó. Kárhozott, kacagott, aggastyán-hítta halott szám. 72. Eltemettem mélyen a nótát. Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Ostoba urak közt játszottam a bambát. A hatodik nap: Kacagó szél suhant el fölöttem. De hirtelen váratlan Átölelt az Isten. A világ lettem. Minden, ami volt, van. Üres sír. Szent Dalnok. Tolvaj allúzionista. Őrző. Újraalkotó. Földre szórt gyöngyszemek nyitója. Rónák fölött úszó, szabad, tiszta harangszó. Vad kertjét elhagyó orosz lány. Levelet olvasó Tatjána. Ősz bárd. A legbátrabb. Így formálódtam egykor. Ez mind én vagyok ma. A hetedik nap - az Ünnep: Te én leszel, S én Te leszek. Így leszünk Mi - a világ újra meg újra. Több nem leszek. Minden más titok. Nem könyörgök. Irgalmazzatok.
Egy válasz
„Jövő, jelen, múlt ma összezengenek.
Ember! Kulcsold imára te is kezed,
s büszke fejed előttem mélyre hajtsd.”
Nagyszerű, felemelő gondolat.
Szeretettel: Rita