Te igazi anya vagy

Te igazi anya vagy

Már nem játszol a zongorán
de az élet kottája kezedben maradt
Gondolatod már vágleg a családé
amit a világ nívsága pedig kitépné
Minden perced a gondoskodás
tudja ezt már a gyermekáldás
Szinte érzed a szükséget
nem vesz hatalmába a képzelet
A gyermeked, unokád magadhoz szorítod
gyermekmesével zárod napodat
S mikor a konyha kilincsét megfogod
már a tűzhely mellett pihen gondolatod
S ha a csöppség kisé makrancos, elaltatod
Éberség jellemzi minden pillanatod
hiszen mindig az életet szolgálod,
senki mást, csak az árvákat sajnálod
Ha jut időd ,s eljön az est a pihenésre
a jó szülőkért, a gyermekáldásért imádkozol
A családban, a hazában az emberek életében
azt szeretnéd, ha tombolna a béke

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „A családban, a hazában az emberek életében
    azt szeretnéd, ha tombolna a béke”

    Egészen érthetetlen, hogy nem minden ember vágya a béke. Sokan öntik az olajat a háború tüzére, ők akik nem tisztelnek sem Istent, sem embert, csak a saját hasznuk számít.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem álmodozás

Edit Szabó : Nem álmodozás Ősóceánból keletkezett, a Földünknek ez az eredete, Föld felszínén hegyek-völgyek, alakultak lassan élőlények. Éghajlatok váltakoztak, tengerek megfogyatkoztak, történelem ősisége éledt,

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »