Egy tekintet és egy mosoly,
ennyi jut belőled, nekem.
A szívem, érzem, már fogoly,
hisz elraboltad, kedvesem.
Egy lopott pillantás, némán,
hisz csak szemeink beszélnek,
kérdem, te gondolsz-e énrám,
vagy csak vágyaim remélnek?
Csitt lelkem, csitulj hát, hallgass!
Szerelem, vagy csak vágy éget?
Tiltott gyümölcs, ne kockáztass,
bár érzed, hogy forr a véred!
Lassan ébredek, álom volt,
de érzem, te is álmodtál,
kezem fogtad, ajkad csókolt…
látod, máris hiányoztál.
Most csend van, lelkem már békés,
az álom véget ért, szép volt.
A boldogság… csak egy lépés,
és az álom elvarázsolt.
Tiltott érzés, de kell nekem,
így, álmomban, boldogságban,
s mert nincs rá remény, végtelen
maradok… álomvilágban.
2017. július 11.
Author: Takács Mária
Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”