Teliholdas séta
Megállt az utca,
alszik minden.
Sétálunk ketten,
a síri csöndben.
Éjfélt üt az óra,
kihalt a tér is.
Csak Maya és én,
bandukolunk mégis.
Telihold világítja,
nekünk be az utat.
Sejtelmessé teszi,
a kutyasétáltatásomat.
Minden apró neszre,
Maya rögtön felfigyel.
Kiver a frász ilyenkor,
Olyan misztikus ez a hely.
Kismadár szólal meg,
néha fent az egyik fán.
Tán álmában beszél,
vagy éjszakai madár?
Alig világlik már a fény,
néhány ablakban csak.
Olyan hangos a csend,
mintha semmi se mozdulna.
Én míg figyelem a csendet,
Maya ezt észre sem veszi.
Boldogan fut és szaglászik,
botot rágcsál megint.
Szoktam arra gondolni,
jó lenne kutyának lenni.
Mondom is Mayának,
szeretnék vele cserélni.
Hazatérünk a sétánkról
meghitt kis otthonunkba.
Álomra hajtjuk fejünket,
mindketten szépen sorba.
Author: Fitos-György Éva
Szeretettel köszöntök minden kedves olvasót! Fitos-György Évának hívnak, Budapesten élek a családommal. Hálásan köszönöm, hogy tagja lehetek az Irodalmi Rádió alkotóközösségének. Olvasni gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretek, mind a mai napig rengeteget olvasok, csak az érdeklődési köröm változott, fejlődött az évtizedek során. Bevallom az iskolai irodalom órákért nem rajongtam anno, bár hiszem, hogy fel lehet kelteni az irodalom iránt a fiatalok érdeklődését. Sosem gondoltam volna, hogy a felnőtt életem része lesz a versírás. Kamaszként írtam néhány verset, melyeket a szerelem illetve a szerelmi bánat ihletett, azt követően azonban 48 éves koromig egy sem született. 2023 tavaszán elemi erővel tört fel belőlem a Mi végre? Emlékezz című versem, melyben az emberi létezés értelmére keresem a válaszokat és úgy érzem a vers végére meg is találtam. Azóta közel 70 versgyermekem született, melyek a belső megéléseimet, a világlátásomat és lelkem mélységeit, dimenzióit közvetítik. Ők belőlem egy picinyke darab, ahogyan megélem önmagam és az ajándékba kapott életem. Mert élni egy csoda! Hiszem, hogy minden nehézség, feladat okkal jön az életünkbe, hozzánk tesz valamit, többek leszünk általa és fontos, hogy emellett képesek legyünk arra, hogy meglássuk az élet apró örömeit, csodáit. Természetesen nekem is vannak mélypontjaim és örömteli pillanataim, melyeket megírok a verseimben. Igyekszem elfogadni, hogy...
2 Responses
Nagyon kedves verset írtál, bár engem biztosan nem lehetne rávenni egy éjszakai sétára.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen!
Régen én sem sétáltam ilyen későn, most is csak a kutyusunkkal szoktam.
Szép napokat!
Üdvözlettel: Éva