CSENDESÜL
amikor a vihar elcsendesül,
s felhők mögül a kandi napsugár,
szivárványhíddal fogja át
a felhők sötét gomolyát,
szinte hallod, ahogy lélegzik a zöld,
mind, ki szomjas volt, felüdült.
látod, szikkadó tölgy mohás felén
szarvasbogár lassan eszmél.
páfrányok mohón isszák a cseppeket,
üde zöld minden, fenn és idelent.
eső után az őz is szenderül,
béke van az égben s a szívben belül.
nyugszik a nap, est éjbe csendesül,
apró nesz moccan, majd halkan elül…
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
2 Responses
„szinte hallod, ahogy lélegzik a zöld,
mind, ki szomjas volt, felüdült.”
Nagyon szép sorok. Bizony víz nélkül nincs élet.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Kedvelem, hogy mindig kiválasztod a Neked tetsző részt. 🙂
Így fókuszba kerül (bennem is) egy másik mozzanat, amelyből kifejlődik végül a vers nyugodt lecsengése…
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: Zoé