Kelj fel, és járj!
Tanulj meg húzni.
Nyugalomra ne várj,
tanulj jobban tűrni.
Ha görcsbe fordul
minden izmod,
akkor is menj.
Nincs hála, köszönet,
a napfény éjbe fordul,
a sötét lenyeli hangod.
Szólni ne merj,
úgysem nyújtanak kezet.
Majd Isten,
vagy Föld Anya,
vagy bárhogyan nevezed,
ha meggörbülsz,
és jónak látja,
egyszerre elenged.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Ami előre vitte a világot… Nem is olyan régen, a nyolcvanas évek és kilencvenes évek elejében, Más volt minden, ott nem a ki-vagyiság vagy a
Nem tudom mi történt velem. Immár vén fejjel már hetek óta egyre csak makacsul magamban ugyanazt a kérdést kérdezem: Élni még tovább érdemes? Nem tudom, Nem
Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?
Magyar fohász A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha
Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered
Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !
