Ne kérdezd, mi újság, hogy hogyan érzem magam.
Hisz tudod, a „volt”-nál kevesebb napom maradt.
És van úgy, hogy semmi se gyógyítja be a heget.
És értékesebb a holnap, vagy amit az rejteget.
Vagy beszéljünk a múltról, mely összeköt minket.
Kedvenc emlékeinket elevenítsük most fel.
Hisz tényleg hálás vagyok, hogy olyan is adatott
Ami szép volt, s veled most újra megoszthatom.
Mesélj arról, mire vágysz? Mi szépet tervezel?
Vagy mivel űzöl el hűvös, bánatos perceket?
Hogyan teszed szebbé az unott napokat?
Sikerül-e néha felráznod magadat?
Te is vágysz rá, hogy magad után mélyebb nyomod legyen?
Érzed te is , hogy azért itt… akad még mit tenned?
Hogy ifjú lelked nem tompíthatják el fájó végtagok?
Hogy lelked szárnyal, míg a tested egyre csak nyomorog?
Én ilyenkor érzem igazán, milyen szabad vagyok!
S hogy lelkemen az ernyedés sem hagyhat mély nyomot!
A test gyengesége inkább csak még tovább lendíti,
Fájdalmam megfeszült nyilai még messzebb repítik.
Hogy célba érek hamarosan, egész biztosan tudom.
Nyilam megpendít több lélek-húrt az égi boltozaton,
És örvendezve zengenek rá mind a szép angyalok.
S én hálás leszek, hogy megtaláltam új, égi otthonom.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
