Ködvilágosodás (haikuk)

csöndes köd szitál

külvilágot kizárva –

magammal vagyok

*

ködpaplan felett

pihennek az égiek –

lusta vasárnap

*

nemes ködfátyol

megtévesztő takarás –

jelenre szólít

*

fehér föld fölött

sötét ég alatt ragyog

sokszínű lelkünk

*

ködös hajnalon

fehér levegő jár át –

tisztul a fejem

*

opálhajnalon

ködös elképzelések –

Nap mutat utat

Némethy Alexandra
Author: Némethy Alexandra

Amióta ismerem a betűvetést, írok, a fejem mégis tele van újabb és újabb történetekkel. Gimnazista koromban bekerültem egy írói körbe, azóta is tanulom a történetmesélés csínját-bínját. Felváltva olvasok klasszikus és kortárs műveket minden műfajban, de legjobban a misztikumot, távol-keletet és a természettel foglalkozó kérdéseket szeretem. Szabadidőmben szívesen járom a hegyeket, olvasok, és az ázsiai kultúrával foglalkozom.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »