Ég veled!

Mostmár nélküled kell élnem

Sosem lehetek már melletted

Ég veled!

 

Szívem apró darabokban hever

S többé kezeid nem ragasztják össze

Ég veled!

 

Semmi rosszat nem követtem el ellened

De mégis ez volt a te döntésed

Ég veled!

 

Elmentél pedig maradást ígértél

S minden szépet és jót magaddal vittél

Ég veled!

 

Rádgondolni mindennap mérgezi életem

Ezért el kell engedjelek még akkor is ha nehéz lesz

Ég veled!

 

Kívánom, hogy a fájdalmat amit okoztál nekem

Érezd te is szívedben!

Ég veled!

 

Remélem egyszer majd rájössz arra

Hogy ostobaság volt minden tetted

Ég veled!

 

Szerelmem meg nem becsülted

Ezért kimondom amire eddig nem voltam képes:

Ég veled!

 

(A képet a mesterséges intelligencia generálta a versemhez.)

Berecz Klaudia
Author: Berecz Klaudia

Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
A. J. Vale

Csipi csibe és a síró medvebocs

Egyik reggel Róka Robi és Réka elindultak a baromfiudvar felé, hogy meglátogassák kis barátjukat, Csipit. A kapuban összetalálkoztak Károly kakassal, aki éberen őrizte az udvar

Teljes bejegyzés »

Rendezvény Cegléden

Még valamikor nyáron jelentetett meg egy „versíró pályázatot” a Ceglédi Kossuth Művelődési Központ. A pályázat témája a következő volt: „Szerinted is több rejlik a magyar

Teljes bejegyzés »

Kávéházi parafrázis

Attila, mondd, az hogy’ lehet: ki költő ma, és hisz, szeret, feles- leges?   A vers, az édes, ősi szó, ha fáj, ha szívdobogtató, sehol

Teljes bejegyzés »

A Bankus

Kornél a sötétségbe mered. Verandáján áll és dohányzik. Közben a gyengefényű izzó karcosan berregni kezd, a szél felerősödik. Szaladnak a gallyak. Úgy érzi, mintha figyelnék.

Teljes bejegyzés »