Tűz mellett
Tűz mellett ülök, lángnyelvek közt tekintetem,
magamban elmerülök.
Rád gondolok, miközben égett szag kúszik fel lassan agyamba.
Szenes pityóka szelet tiltakozik azonnal,
Hová figyelsz te ostoba, így kerülök az asztalra?
Eszembe jut egy korholó tekintet,
Mosolyogva fordítok a kormos kenyéren.
Rád gondolok most is, akkor is.
Te lettél a kezdete a fényből született misének.
Veled kezdett élni bennem a kikelet,
Felragyogott belül és életre kelt a mesével.
Ahogy most a fákat teszem a tűzre serényen.
Évekig vártalak minden éjjel, a felkelő napot remélve.
Nézem a tüzet, melege simogat, miközben a tudatom fogva tart,
mint egy rózsaszín kaloda.
Mind az ételem odaég, bennem a csodavárás hajnala véget ér.
Emléked örök festmény lesz szeretetfalamon, senki se érti,
de vállalom, vágyom veled kezdődő nappalom.
Hűs erdei szél fúj üresre, csobogó patak tölt lelket fel,
arcra mosoly ül, egy árnyék elrepül.
Vijjog a réti sas, téged is megtalál, mikor dézsa vize alól hangod kiabál.
Nyílt szív tekint az ősi vadonra. Várja a nyugodt hangokat,
mint vizet a tóparton korhadó malomkerékfa.
Találd meg önmagad a fényben, ne várd a jövőt a sötét tegnapban.
Élj végre ma, légy bátor, segít az őrangyal,
és elszáll veled a félelemnélküli holnapba.
2024.05.07
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
