Ölelhetnél engem, s karjaidba olvadnék,
míg odakint a világ penészes omladék.
Álmodhatnánk, hogy ez itt az éden.
Mire a hajnal erőt vesz a sötéten,
közhelyeknek megadva magunkat,
csak várnánk, és várnánk a másikat.
Kezdődne minden újra, ahogy a kígyó a farkába harap,
s a mindenség ellen lelkünkben tomboló harag
ebegő, forró párává szelidűl csendesen,
míg szemünk, fülünk eltakarja a szerelem.
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
