Örök idő

Fiók mélyén sok ritka kincs,

amit feledés ostromol.

A fényben minden történet

ismert részeire bomol:

itt-ott szomorúság suhan,

öröm szikrázik valahol,

majd mind lecsillapodik és

helyére visszavándorol.

Az idő zavartalanul,

jól ismert útján araszol,

érdektelen, hogy belőle

ki, mire, mennyit pazarol.

Tervek, vágyak zavarában

mindent egymaga birtokol.

Megszületett döntésekből

egy-kettőt visszaigazol,

ártatlan tévedésekre

a maga módján válaszol.

Néha egyszerűen úgy dönt,

mindent a helyére pakol,

vagy mint egy százhúrú hárfa,

egyetlen dallamba sodor:

végtelen medrében futnak,

felettük kavarog a por,

és az idő csupán halad,

mégis úgy érzed, változol,

de csak napok kergetőznek,

rajtuk ismeretlen rend honol,

mindig örök-változatlan,

minden olyan, mint bármikor:

fény csillan egy esőcseppen,

szélben egy emlék dala szól,

falevelek ringatóznak –

angyalszárny lebben valahol…

Feletted ugyanaz a nap.

Felettem ugyanaz a hold.

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.