Jön a vihar

Jön a vihar, majd bever a zápor,

esnek a cseppek legalább százszor.

Hízik a folyó, medre már telve,

elindul, hogy táját felfedezze.

 

Állnak a gátak, állnak a fák is

ahogy halad a talaj felázik

kisebb kövek haladnak vele,

majd a nagyobbaknak is a fele.

 

Iszonyú erő nyomja a gátat,

a lazaságra nincsen bocsánat.

Ha elsőre még senki sem hiszi

fákat, házakat magával viszi.

 

Őrült mód vágtat le a völgybe,

mindent, ami ép, szép, összetörje,

kiforgassa sarkából a napot,

ne is remélhessed a holnapot.

 

Kisimul a táj, csak vizet látni,

ellenállás nincs, minek csatázni.

Nyomasztó a kép, síri lett a csend,

aki elfáradt, az már megpihent.

Sáfrány János
Author: Sáfrány János

Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd elköltöztünk Dunaújvárosba. Az általános iskolát a Vasvári Pál Általános iskolában végeztem, középiskolát a Bánki Donát Szakközépiskola középfokú gépész szakán. Katonai Műszaki Főiskolán gépjármű-üzembentartó szakon végeztem, majd felsőfokú OKJ-s környezet és hidrotechnológus lettem. Dolgoztam biztonsági vonalon és tűz és munkavédelmi vezetőként, környezetvédelmi megbízottként. 2023-ban jelent meg a verseim első száz , 2025-ben a verseim második száz verseskötetem. Mindegyik 100-100 versemet tartalmazza. Mindig szerettem a verseket. Középiskolai irodalomórákon nagy költőink verseiből, meg kellett tanulnunk egy-egy versszakot, majd el kellett mondanunk az egész verset. Nagyon sok sora eszembe vésődött a verseknek, most is tudom, és merítek belőlük a jelen eseményeire.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Őrült mód vágtat le a völgybe,
    mindent, ami ép, szép, összetörje,
    kiforgassa sarkából a napot,
    ne is remélhessed a holnapot.”

    Tetszéssel olvastam a verset.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »