Jön a vihar

Jön a vihar, majd bever a zápor,

esnek a cseppek legalább százszor.

Hízik a folyó, medre már telve,

elindul, hogy táját felfedezze.

 

Állnak a gátak, állnak a fák is

ahogy halad a talaj felázik

kisebb kövek haladnak vele,

majd a nagyobbaknak is a fele.

 

Iszonyú erő nyomja a gátat,

a lazaságra nincsen bocsánat.

Ha elsőre még senki sem hiszi

fákat, házakat magával viszi.

 

Őrült mód vágtat le a völgybe,

mindent, ami ép, szép, összetörje,

kiforgassa sarkából a napot,

ne is remélhessed a holnapot.

 

Kisimul a táj, csak vizet látni,

ellenállás nincs, minek csatázni.

Nyomasztó a kép, síri lett a csend,

aki elfáradt, az már megpihent.

Sáfrány János
Author: Sáfrány János

Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd elköltöztünk Dunaújvárosba. Az általános iskolát a Vasvári Pál Általános iskolában végeztem, középiskolát a Bánki Donát Szakközépiskola középfokú gépész szakán. Katonai Műszaki Főiskolán gépjármű-üzembentartó szakon végeztem, majd felsőfokú OKJ-s környezet és hidrotechnológus lettem. Dolgoztam biztonsági vonalon és tűz és munkavédelmi vezetőként, környezetvédelmi megbízottként. 2023-ban jelent meg a verseim első száz , 2025-ben a verseim második száz verseskötetem. Mindegyik 100-100 versemet tartalmazza. Mindig szerettem a verseket. Középiskolai irodalomórákon nagy költőink verseiből, meg kellett tanulnunk egy-egy versszakot, majd el kellett mondanunk az egész verset. Nagyon sok sora eszembe vésődött a verseknek, most is tudom, és merítek belőlük a jelen eseményeire.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Őrült mód vágtat le a völgybe,
    mindent, ami ép, szép, összetörje,
    kiforgassa sarkából a napot,
    ne is remélhessed a holnapot.”

    Tetszéssel olvastam a verset.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mindennapi nyelvtanunk

Katolikus papként időnként meg kell hallgatnunk testvéreink különös történeteit. Egy kora nyári estén magam is nehéz helyzetbe kerültem, amikor a megszokott, csendes, szinte eseménytelen hétköznapi

Teljes bejegyzés »

A kidobott fenyő

A kidobott fenyő   Kint az utcán a hidegben, Kisfenyő áll dermedten. Kuka mellé száműzték őt, A csodálatos ezüstfenyőt. Karácsonykor is szép lehetett, Viselt magán

Teljes bejegyzés »

Ünnepi szárnyalás

  Volt egyszer egy hófehér galamb, aki minden esztendőben, karácsony közeledtével különös útra indult. Nem keresett magának új fészket, sem eleséget, hiszen ilyenkor valami sokkal

Teljes bejegyzés »

Aranyba fordult

Fák ágán zöld levelek színüknek halkan búcsút intenek.   Aranykorba lép a lomb zörögve zenél az őszi domb.   A ropogó szőnyeg kész fészket épít

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Csapó!

                                                 

Teljes bejegyzés »