két gyerekkori emlék… egyszerűen: csoda-szemmel…
FÖLÖTTEM
szaladtam a réten
derékig érő
virágmezőn régen
piros pipacsok
szépek
búzavirágok
kékek
varázslat!
dobogta szívem
boldogság!
dalolta minden
hangosan nevetve
fickándva repestem
a virágok zsongtak
köröttem
s az ég kinyílt
fölöttem
———- o ———
PATAK
fürödtem benned
kristályvíz
jéghideg zubogás
önfeledt pancsolás
boldog lubickolás
színes köveid
derengtek aljadon
s páfrány nőtte partodon
lengő zöld lombok közül
hunyorgott rám
a meleg napsugár
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
4 Responses
kedves Zoé,
lám, néha a gyerekkor is felszínre tör. s ha már felszínre tör, gyönyörű képekben szólalt meg…
örömmel olvastam!
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Boldog versek: csoda-szemmel.
Örülök, hogy öröm volt olvasni, köszönöm.
Üdvözlettel: Zoé
A gyermekkor feledhetetlen és Te nagyon szépen írtál róla.
Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, köszönöm szépen!
Gyerekkorunk boldog emlékei meseszerű képekben élnek bennünk.
Szeretettel: Zoé