kávé mellett

Kávé mellett

leültem egy kávéra vele
én ajánlottam fel
féltem nem jön el
mégis itt volt

a kezét tördelte az asztal felett
nem nézett a szemembe
félt talán vagy szorongott
nem hibáztattam

egy kapucsínót rendelt
ahogyan én is
sütit nem kértünk

én kezdtem a beszélgetést
nehezemre esett szóra bírni
nagyon tömören felelgetett
talán nem szerette
hallatni a saját hangját

mesélt magáról
azt mondta egyedül van
társ nélkül
néha úgy érzi szerethetetlen

elmondtam neki
hogy menyasszony vagyok
gyűrűm láttán felcsillant
a szeme és halványan mosolygott
jólesett az öröme

gimibe jár mesélte
és egyetemre készül
de még nem döntött
aggódik a jövője miatt

megnyugtattam őt
és elmondtam hogy fordítok
hogy már jelent meg könyvem
elővettem egy példányt a táskámból

kis híján elsírta magát
ott csillogtak a könnyek
a szeme sarkában
azt suttogta sikerült

mesélt a szüleiről
a testvéreiről és a barátnőiről
kiemelte anyukáját
nagyon jó a kapcsolatunk mondta

mosolyogva bólogattam
mert nekem is
van ami nem változik

boldog vagy kérdezte
nem tűnődtem a válaszon
nem volt miért

órák múltán váltunk el
szorosan megöleltem őt
tudtam mire van szüksége

talán már nem is gondol rám
én viszont őrá rengeteget
abban reménykedem hogy
egyszer még összefutunk

alig várom hogy lássa
mindazt amit az élet
tartogat a számára
 

 

Dávid Dóra
Author: Dávid Dóra

Dávid Dóra vagyok, 18 éves. Szlovákiában élek, és magyar gimnáziumba járok. Néhány éve foglalkozom komolyabb szinten az írással. Vannak verseim, de a próza kategóriában otthonosabban érzem magam. Rövidke novellákat írok leggyakrabban. Szeretem az irodalmat és a magyar nyelvet, és igyekszem részt venni az ezzel kapcsolatos versenyeken is. Nagyon örülök a lehetőségnek, és köszöntök mindenkit a blogomon, remélem, találnak szimpatikus műveket!

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bill

Ő volt a mindenem. Amennyire csak vissza tudok emlékezni, Bill az életem része volt. Öt évvel utánam született. Már akkor tudtam, hogy ő a legfontosabb

Teljes bejegyzés »

Úgy, mintha nem is fájna

Egyszerűen nem tudom elviselni, Nem vagyok képes beletörődni És erre tudod mikor jöttem rá? Miután megírtam a könyv előszavát.   Nem tudom elfogadni, Hogy hagytál

Teljes bejegyzés »

Essen a víz

Essen a víz a fény magasából, nyeljen oxigénből rengeteget. Csapódjon bele víz felszínébe, zúgjon és dörögjön nem keveset.   Vigye el titkát fenti világnak, dicsérje

Teljes bejegyzés »

Merengő

Merengő   Szemem tekinti a falat. S egy másik életbe zuhanok; Hullámzom a tengerben, Majd megfulladok.   Aztán messze szállok, Mert így akarom; Véle találom

Teljes bejegyzés »

Pipacsok éneke!

Pipacsok éneke! Tombolt a vihar, leszakadt az ég, orkán erejű szél söpört végig! Letarolta a fákat és a ligetet, amit lehetett! Vitt magával mindent, mit

Teljes bejegyzés »

Kedvencnek lenni

A kedvence vagyok. Voltam. Ki se kellett mondania. Tudtam. Ahogy rám nézett, ahogy velem beszélt, amiket csinált velem. Tudtam, hogy a kedvence vagyok. Gyerek, pincsi,

Teljes bejegyzés »