Többen is voltak a kellemesen langyos gyógyvízben. Feri felemelte és ő feküdt a vízen, amely kellemesen simogatta, bizsergette testét.
Eszébe jutott, hogy hányszor álmodott már róla. Arról, hogy újra találkoznak, mert hiszen szeretik egymást, és most itt vannak végre ismét együtt, kettesben. A fürdő után várja őket a szállodai szoba, az étterem, minden kényelem és véget nem érő szerelem.
Átkarolta Feri nyakát, arcát arcához szorította és azt mondta: nem engedlek el többé! Annyira vágytam már rád, hiszen egyedül veled volt tökéletes a szerelem. Butaság volt a szakítás. Ezerszer megbántam. Soha többé nem történhet meg velünk, hogy elengedjük egymás kezét. Szeretlek, – mondta, miközben szájával Feri ajkát kereste. Kellesz nekem, mint víz a szomjazónak, kenyér az éhezőnek, eső a szikkadt talajnak. Jó itt a karjaidban, érezni a bőröd illatát. Átélni az öröm minden mámorát. Csodás élmények várnak rád és rám, csak ölelj át!
De, hiszen kérni se kellett, Feri úgy ölelte, mint rég, gyengéden és mégis forró vággyal, érzéki, buja szerelemmel.
Az asszony folytatta a vallomást: míg nem voltam veled, nem teljesedhetett ki a szerelmem, csak miután rád találtam, mert neked fontos volt, hogy örömöt adj, ne csak kapj. Nem kell senki más csak te, és tudom, hogy neked sem kell más, csak én. Nincs féltékenység, nincs szürke éj, nincs senki, csak te meg én. Megbízunk egymásban, mert ritka kincs, amikor két ember így egymásra talál az érzelmek vad tengerében, ezért nem eresztelek soha többé el!
Boldogan simultak egymáshoz, a vágyuk felkorbácsolódott, tudták, hogy tökéletes lesz a nászuk. Fürdőköntösük magukra véve, sietve mentek a lifthez, hogy mielőbb felérjenek az emeletre. A szobában ledobták köntöseiket. Feri felemelte az asszonyt és betette az ágyba. Majd….
Felébredt. Ismét álom volt minden. Hisz rendbe lehetne hozni, ha élne, de már elutazott messze földre. Oda, ahol nem hiányzik többé a szerelem, nincs már vágy, szenvedély és érzelem.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
