Megértelek

Megértelek

 

Amikor évekig dédelgeted a sérelmeket,

A meg nem értésből fakadó félreértéseket,

S a szívedet kínozzák a be nem gyógyult sebek,

Melyek fénytelen falakat emeltek; megértelek.

 

Amikor a telefont gyorsan búcsúzva leteszed

Vagy az időd szűkössége kényszerít, hogy fel se vedd.

A döntést, hogy nélküled teljenek el az ünnepek,

Mert két part közé rekedt a szeretet; megértelek.

 

Amikor hegynek látod a tökéletlenségemet,

S értéknek az álruhát öltött tökéletességet,

A menekülést, amit mérgeznek a kétségek,

Titkolva az elfojtott, bús könnyeket; megértelek.

 

Azt gondolod, hogy nem, de a szívem által ismerlek.

Általa látom, hogy mily nagyok benned az értékek.

Egyszer talán a korlátok, szakadékok eltűnnek,

S a két part majd összeér; míg várok, megértelek.

 

Ha ez az élet mégsem elég és én már nem leszek,

Mert a földi létben elfogynak a lehetőségek

S a néma ürességben csak a jelek beszélnek,

Értsd meg majd a csendet; a lelkem érez, megértelek.

 

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

4 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Szerinted mit csináljak?

Megbántam, érted?  A sírás fojtogat,  A saját gondolataim őrölnek,  mint valami daráló.   Igen, el akartam titkolni, Hogy nem bírok magammal harcolni, Mivel gyenge vagyok,

Teljes bejegyzés »

Éjszaka

Fenn a magasban,   az öreg templom tornyában,  a tétova csendben,   komótosan, lassan,  megkondul öblös, érces hangján  a nagyharang,  jelezvén, hogy immár este van.      Hamarosan a napnak vége szakad.  Mostanra

Teljes bejegyzés »

A zöld és a levél

Behunyom a szemem,  itt vagy velem.  Megfogod a kezem,  útnak indulunk.  Hogy hova? Nem tudni még.  Kaland az. Válasszunk  utat.    Én ezt szeretném, a girbe-gurbát. 

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Mozdulatlanul

Melegen gőzölgő aszfaltjárdán hajnali lépteim visznek… Izzad a város… A város lüktető mozgásában egy mozdulatlan tétel tűnik fel Az idő megállt egy kis tollcsomón ami

Teljes bejegyzés »

Sajnálom

Sajnálom. Igen… Sajnálom, de nem bánom. Bennem még mindig maga vagy az idealizált álmom. Nem a képzeletemmel játszom. A sorom kivárom. Hosszú a listád, tudom.

Teljes bejegyzés »