A jóisten, ahol csak lakik,
Az a legeslegszebb hely lehet.
Kapuit kitárja, mert hozzá
Valóban akárki bemehet.
Nem ostorozna vádló szókkal,
De olyan kedvesen rád nevet…
Hozzá fordulhatsz minden gonddal,
Téged mindig megsegítene.
Ha elfáradsz, hát támaszod lesz.
Ha elestél, felsegít szépen..
Mikor sírsz, felszárítja könnyed’.
El vagy veszve?… int neked: „Gyere !”
Bár látnám Őt ,s tanulnék tőle.
Megköszönném neki, hogy szeret.
Jó volna még, ha tudná azt is,
Szeretik Őt az emberek.
S kérném, kapuit hagyja nyitva,
Még akkor is, ha rosszat teszünk.
Mert felállunk,s megbotlunk újra
S ha mentünk, újra csak elesünk.
Pedig járnánk nyomdokaiba,
Hálás követői lehessünk…
De csak jön, mindig egy új hiba,
Kapuja legyen nyitva nekünk…..
( Ha mégis vágyódón látnám,
Elég jó mélyen szívembe néznem.
S előtör belőle valami…
Mit néha …..sikerül elérnem.)
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
