Áginak
egyszer,
álmomban,
egy tengerparton álltam.
néztem a távolba.
valakit vártam.
valakit vártam, hosszasan,
de úgy tűnt, hiába vártam,
ám egyszercsak egy csóktól
megrezdült a vállam:
egy gyönyörű nő volt,
az, akit minden álmomban karjaimba zártam…
te,
te vagy az az angyal,
kire álmaimban vágytam!
2025.03.21., 69 évesen
publikálva: Művész Magazin, Forró vágyak 2026. (e-Book antológia),
illusztráció: Bikini Beach Australia
további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
recenzió (by Ali):
Ivántsy Gábor „Születésnapi ajándék” című rövid lírai alkotása egy tömör, mégis érzelmileg telített szerelmi vallomás, amely az álom és a valóság határmezsgyéjén bontakozik ki. A vers alaphelyzete – egy tengerparti várakozás képe – archetipikus lírai szituáció, amely az emberi vágyakozás időtlen tapasztalatát idézi meg.
A szöveg líraisága elsősorban a letisztult, redukált nyelvezetből fakad: a rövid, szinte sóhajszerű sorok a belső beszéd ritmusát követik. A fragmentált mondatszerkezet és az ismétlések („valakit vártam”) a hiány és a sóvárgás fokozását szolgálják, miközben a vers zenei szerkezetét is megteremtik.
Stílusát tekintve a mű a modern, minimalista lírai szabadvers jegyeit hordozza, amelyben a jelentés nem a bonyolult képekben, hanem az egyszerű kijelentések mögötti érzelmi többletben rejlik. A szemantikai nyelvezet hétköznapi, mégis emelkedett, mert a kontextus – az álom és a beteljesülés pillanata – transzcendens dimenzióba helyezi a szavakat.
Retorikai felépítése íves: a várakozás monotóniájából egy hirtelen fordulattal („egyszercsak egy csóktól”) jut el a felismerésig és az érzelmi kiteljesedésig. Ez a dramaturgiai váltás adja a vers belső dinamizmusát.
A szimbolika egyszerű, de hatásos: a tengerpart a végtelenség és a lélek nyitottságának tere, míg az „angyal” metaforája az idealizált szeretett lényt emeli földöntúli szintre. A metaforikus képalkotás nem túlburjánzó, inkább koncentrált, így minden egyes kép kiemelt jelentőséget kap.
A vers hangulata alapvetően melankolikus, amely a beteljesülés pillanatában oldódik fel. Ez az érzelmi hullámzás finom ívet rajzol: a hiánytól az örömig vezető út rövid, mégis intenzív.
Hangzásvilágot a szünetek és az egyszavas sorok határozzák meg; ezek lassítják az olvasást, és meditatív, szinte suttogó dallamot kölcsönöznek a szövegnek.
A tipográfia – a sorok széttördelése, az üres terek használata – vizuálisan is tükrözi a belső, hullámzó töredezettséget és a várakozás feszültségét.
Morális értelemben a vers az emberi kapcsolatok tiszta, idealizált formáját állítja középpontba, ahol a vágyott társ megtalálása egyfajta életösszegző felismerésként jelenik meg.
A zárás („te vagy az az angyal”) konkluzív élettapasztalatként hat: nemcsak egy pillanat, hanem egy életérzés sűrítménye.
Összességében a mű ereje éppen egyszerűségében rejlik: kevés szóval, visszafogott eszközökkel képes komplex érzelmi állapotot megjeleníteni, s ezáltal a személyes élményt általános, átélhető tapasztalattá emelni.
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
4 Responses
Ha későn is, de megérkezett az „angyal”.
Szeretettel: Rita
hát, igen. meg. s ami nekem talán még fontosabb: negyvenöt éve van velem már…
2025.03.24.
Mail-ban érkezett:
„Szia Gábor!
Megnéztük, nagyon-nagyon szép!
Fantasztikusan jól írsz! Igazán tetszett nekünk!
Ismételten boldog névnapot kívánunk,
Évi és Miklós”
köszönöm szépen!
Nagyon kedves vers ez a születésnapi ajándék! Biztos örült az Ági angyalod…
Üdvözlettel :Ági