A "Hidak" csoportjából szakadt ki és haladt az expresszionizmus felé Emil Nolde. 1908-tól kezdve színei harsogóbbá, formái súlyosabbá válnak. 1909 után nagy vallásos kompozíciókat fest. 1913-14-ben oroszországi és távol-keleti expedícióban vesz részt, a primitív művészet ekkor még inkább megragadja. Igen jellemző grafikai munkássága is. Az expresszionizmus legnagyobb alakja a bécsi Oskar Kokoschka, a század egyik legegyénibb, legérzékenyebb művésze. 1910 utáni festményei az expresszionizmus formajegyében fogantak. Sajátos formanyelvét az izgatott, csapongó ecsetjárás, a szinte barokkos kavargás jellemzi. Különösen portréi nagyszerűek, a művészettörténet nagy pszichológus festői közé tartozik, hallatlan érzékkel és könyörtelen éleslátással fejti le modelljeiről a véletlenszerű vonásokat, és a lélek legmélyebb részéig ásva jeleníti gazdag lelkivilágot élő alakjait. Portréit a művészettörténet a modern pszichoanalízis képzőművészeti megfelelőjének tartja.
 

Az expresszionizmus mozgalmától elválaszthatatlan Waszilij Kandinszkij neve. Orosz festő, az avantgárd művészet alapvető jelentőségű, iskolateremtő művészetfilozófusa és mestere. Korai képei a szecesszió stíluskörébe tartozó, az orosz mesevilág jeleneteit ábrázoló művek. A század elején a fauve-okkal együtt a színek és formák valóságostól eltérő, autonóm (önálló) szerepét hangsúlyozva az érzelmi kifejezést tartja a műalkotás elsődleges feladatának.

Körív csúcsokból	Sárga, vörös, kék	Fúga

A kép alakzatainak a való látványvilágból történő származtatását teljesen elhagyja, így festményeivel a zenéhez hasonló élményt szándékozik elérni. Ezt lírai absztrakciónak nevezi. Későbbi művei fegyelmezettebb, geometriai elemekkel építkező absztrakt kompozíciók.

A konstruktív, tiszta kompozíció szándékát ebben az időszakban legkövetkezetesebben az ún. Nyolcak művészcsoport képviseli Magyarországon. Ez a társaság - eredetileg Keresők néven - 1909-ben tűnik fel, világosan körülhatárolt célkitűzésekkel, forradalmi feszültséggel. Tagjai: Kernstok Károly, a már beérkezett, elismert festő, aki most a fiatalok vezetője lesz - Pór Bertalan, monumentális törekvésekkel, Czóbel Béla, aki egyidejűleg a párizsi Fauves (Vadak) csoportjának is tagja, és elsősorban színeinek dekorativitása révén emelkedik ki, Czigány Dezső, aki puritán csendéleteiben Cézanne-t követi, Orbán Dezső ugyancsak Cézanne-hoz és egyidejűleg a szecesszióhoz is kapcsolódik, Márffy Ödön, erőteljes rajzaival és finom színvilágával - s végül a két legtehetségesebb, legmodernebb szemléletű, fiatal művész: Berény Róbert, aki Cézanne, az expresszionisták, sőt még a futuristák stílusát is felhasználja a maga szuverén módján, s Tihanyi Lajos, akinek belső expresszivitású, s ugyanakkor kubista formavilágú portréi a legszebb 20. századi magyar portrék sorába tartoznak.

Tihanyi, aki a nagybányai fiatalok neós-köréből indult, majd a Nyolcak körében vált igazán jelentős művésszé, ebben az időben egyre expresszívebb, elvontabb stílusban alkotja meg kitűnő portréit. A Leopold Magdát ábrázoló Női arckép jellegzetes expresszionista nőábrázolás. Az expresszionista alkotások ugyanis részben a valóság, így az ábrázolt nők groteszkig torzított képét adják, részben propagandisztikusak: az embertelen világ megjelenítésével mintegy mozgósítani kívánják a befogadóban a részvét érzését. Kádár Béla a forradalom leverése után önkéntes száműzetésben Berlinbe jutott, és itt részt vett a német expresszionista tömörülésekben. Népiesen naiv művészetére Chagall is hatott. Uitz Bélát 1916 után érintette meg az expresszionizmus szelleme, nagyméretű grafikái konstruktívak és expresszívek.

Mattis Teutsch János, az erdélyi festő művészi formálódására nagy hatással volt a Gauguin és Van Gogh festészetével való párizsi megismerkedése. Munkássága az 1910-es években párhuzamosan futott a Münchenben megismert Kandinszkijével, de mindig megőrizte egyéni karakterét. A szecesszió vonalkultuszából kiindulva jutott el az organikus formák lüktetését hatalmas színerővel párosító expresszivitáshoz. A sodró erejű hullámzás horizontális és szeszélyes hajladozás vertikális irányultsága a zenei ellenpontozás kényes egyensúlyozására emlékeztet, aminthogy a világító erejű színek intenzív kontrasztjai is már-már muzikális hatásúak. A legfeszítőbb dinamika sem vezet azonban a belső harmóniák szétrobbanásához: a fájdalmas vagy eksztatikus vonaglást egy mindenható kozmikus rendezőelv tartja kordában.

1916-1917 - Nemes Lampérth József festői munkásságának legtermékenyebb két éve. 1917-ben a budai Horgony utcába költözött, ez idő tájt készültek a lejtős tabáni hegyoldal meredek kaptatóit, apró házait megörökítő képei. E sorban talán a legjelentősebb a felfokozott színvilágú Tájkép. Az előtérben fák, bokrok zöldjében megbúvó, fehéren világító falú házak, a háttérben sárgálló mező, a horizont enyhén lejtő vonalában égre rajzolódó fák és bokrok. A kék égen fehér foltban úszó felhő. Mint mindig, most is a konkrét látványból indult ki a festõ, de a látottakból az összegezés érdekében, csak a tér- és a tömeghatás szempontjából lényeges elemeket emelte ki. Kevés szint használt, zöldet, sárgát, lilát és kiegészítésképp a fehéret, ezeknek azonban rendkívül gazdagon árnyalt változatait alkalmazta egy időben. Az előtér zöldjét például 17 féle árnyalatban festette meg, ezzel szinte színtobzódást ért el. Az ecset lendületének nyoma, az egyes ecsetvonások iránya képépítő erejűvé válik nála. A teret érzékeltető vonalkázás egyúttal a táj struktúráját is jelzi.