A kisfiú elindult, a hópelyhek pedig örömmel üdvözölték. Az apró kis testben szétáradt a várakozás. A karácsonyi utcákon sok volt a látnivaló. Sült gesztenye illata
Apró házak a párkányon, lassan már egy utcahossz. Alig fér az ablakomba. A hó helyett, puha vatta, égősorral befuttatva. Érintetlen, mindig tiszta, Gyermekorom hozza vissza.
Édes teher magzatom, magzatom, a bűnöket általad megválthatom. Kedves József, te hittél az angyalnak, társam lettél, apja a kis Jézusnak. Hosszú úton szamárháton kísértél, Szállást
Két ember lakik én bennem Egy szívben lakunk mi ketten Egy a fej, de kettőt álmodik S egyik a másikra árulkodik Két fura úr
Élet Percek, órák, napok múlnak elröppennek évek, mint egy hosszú, mély álom elmúlik az élet. Álom, amely valóság lesz hozhat jót és szépet, törékeny,
Bikavér Bivalyvér Ökörvér Csigavér Bikanyál Bivalynyál Ökörnyál Békanyál Bikaszem Bivalyszem Ökörszem Öregszem Bikabőr Bivalybőr Ökörbőr Kutyabőr Bikaszőr Bivalyszőr Ökörszőr Ötödször
Pezsgő és konfetti, nevet a város, a konyhában fő a virsli, nem gond, ha sáros a padló, most minden dekoráció patkó és lóhere meg kéményseprő.
Hűvös már az alkony, az este gyorsan utolér. Hideg rázza testem, újra itt a tél. S még leporolom szalmazsákom, rongyos kopott függönyöm, ablakomra húzom. S
Advent első vasárnapján, sűrű, nagy, puha pelyhekben hullt a hó. Évek óta nem havazott, ezért nagyon nagy meglepetés volt, hogy épp Advent estéjén esett le
Melled kidüllesztve büszkén mondogatod: Lám, én költő vagyok. Önmagad ekképpen ámítod, de nem vagy oly merész, hogy tükörbe is tekints, s önmagaddal szembe nézz, hisz a való oly kiábrándító!
A redőny résein beszűrődő fények kacéran csalogatnak ki a puha ágyamból. A lelkem már készen áll, de a testem még vonakodik. Két tenyeremet belenyomom a
Falu végén nagy a vígasság. Megkezdődött, s egy ideje tart immár a várva várt éves vásár. Akad itt mindenféle finom dolog szemnek s szájnak való. Ehetsz ihatsz itt kedvedre, akár tömheted
Beck Brigitta: Téli égbolt Lenézett a Hold, láttam kék szemét. Lenézett a Hold, láttam kék szemét. Megcsillan a jég a csillagok haján. Megolvad
Megszoktuk hogy valaki Felgyújtja a villanyt nekünk S abban a fényben Látjuk világunk szüntelenül De jobb ha saját fényünket Használjuk látni S nem másokban A
Légy értelmes fagyöngy Egyszerű a szabály Ne pusztítsd el a fát Ami téged táplál Mégse érti minden fagyöngy Hogy hosszú életű Csak úgy lehet Ha
Legurult a domb aljába Egy kicsi bokor Rájött hogy odafent Nem mindig csodálatos Belefáradt a szüntelen kapaszkodásba A szelek elsöprő haragjába Most odalent nyitogat illatos
Valaki áll mögöttem Gerince az én gerincem mellett Ahogy lélegzik érzem Melege megtart szeretettel De nem láthatom őt sohasem Ezért mindenhol mindenkiben keresem S amikor
Hol az a mag amiből a fa növekedett Hol az a forrás amihez visszamehetsz Ott van a fában oft van benned Belőle született minden sejted
