Ébresztő! Hirtelen lárma… lelkem előle tovaszállna; de álmaim alatt már szétfut a nap, s fejembe szökik ezer gondolat. Fénycsengettyűk hangja szelíden körbevesz, s lassan nyit
Edit Szabó : A fák dala Utam során integetnek a nagy fák, magasra nőtt jegenyék az út szélén. Alulról már kopnak az ágak oly rég,
Itt leszek akkor is, ha utolér a végzet. Szálló lelkem bejárja a világmindenséget. Itt leszek, ha ünnepelsz, vagy épp szomorú vagy. Csak mondd, suttogd el
Baksa mesélt nekem a halálról meg az idők kezdetéről. Először nem értettem, mi a különbség, de mostmár tudom, hogy az idők kezdetén még sehol nem
A vásárban láttam egy érdekes karkötőt. Ezüst volt, díszes, de csak kifinomultan. Magában nem lenne annyira különleges, csak az a kő. Az a francos kő
Belefojtottam magam A jólvanezígybe Félek, hogy ezért Megítéltetek Hogy megálltam Hogy elfogytam A belenyugvásba Fulladtam Hallom, ahogy Azt mondod: “Ha ezt érzed, Régen rossz!” 0
Bizsergés a halántékomon- Ahogy megszületnek A tétova gondolatok Meg is bénítja őket Az érvénytelenítéstől Való félelem Nem találják egymást Össze kéne állniuk Egy gombolyag fonallá
Egy életen át tartó Lassú meghalás Mozdulatlan, tétlen Csendes megadás Végtelen vegetáció A reménytelenségben Beletörődés, hogy Úgysem lehetséges Elérhetetlen, nem jár A sorsunk az, hogy
„Illusztrált versek” az Irodalmi Rádió pályázata és illusztrált verses antológiája 2026. lehetőség az Irodalmi Rádió következő verses antológiájában való szereplésre, az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez való
„A tárgyak lelke” az Irodalmi Rádió pályázata és új antológiája lehetőség az Irodalmi Rádió következő antológiájában való szereplésre, az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez való csatlakozásra is.
Halászné Magyar Márta Aggodalom 2026.02.24. Fojtogat aggodalom szoros lánca, hiába titkolom én ezt rejteken, tudják rólam, ez nem csak sejtelem, ilyen vagyok, nem
Edit Szabó : A fenyőfák álma Hófehéren ragyog a domboldal, „A metsző szájú szél fagyot lehel,” kis növésű fenyőfák a csendben hópaplan alatt szépen nyugodnak.
nem akarok tudni, mindent, elérni, szólni sem szeretnék, inkább hallgatok… s nem fáj? a fáj? magam nem vallatom. szeretni szeretnék, semmiképp szerezni… megélni mélyen mindent,
Egy nagy piros kalap, két zöld smaragdot rejtett, s ahogy felvillant lángoló szívem is belerengett. Koronáján fürtjei úgy ringottak, mint a Balaton tőkéinek aranya.
Könnyezik a kék ég, s felette a nap tűzben ég… Búskomor a világ, vihar, s szelek ideje jár… Lángoló csókok oltják szívem…, fáj
Egy ideje, lüktetve áramlik már az energia… Hullámainak tükrében pislognak a szemek, s látva oltják el magukban az ősi szellemükben féltve őrzött tüzet. Erősebben
A koronák hava, fenséges hideg ruhájában szökken hónapról hónapra. S fagyos könnyeinek fehér hulló csillagait áldozza e virágzó madárfüttyös tavasznak… Hófehér elegancia, fehér tisztaság…!
