Fojtogató némaság, Ahogy hallgat, ahogy vár, Ahogy megérint, ahogy csupán Arcodra simul egy fuvallat, mit egy szárnycsapás Kelt, e szörnyű vadállat: a magány Mint dögkeselyű...

S akkor csönd lett, mintegy félórára. Lelkem csöndje ez. Nincs egy pisszenés, halandó árnyék, Kifacsart, néma könnyeket, S tátogott jajszót rebeg az őszi szél. S...