User banner image
User avatar
  • Bora Ildikó

Írások

Virág a képen

  Virág a képen örökbe vésett sziromrebbenés játszik szívemben Derengő háttér mögöttes érzés feltörő emlék illatot perget Áttetsző kékben illansz a légbe angyalok szárnya repít...

Tavaszi csokor

Madár füttye zeng. Erdő mélyén alvó csend hóvirágot rejt. Kikelet-álom suhan végig a tájon tavaszi széllel. Ébredő tavasz tarolja le a havat fényáradattal. Tavasztündérek virágkoszorút...

Jónak lenni jó

Az órák óta kitartóan szitáló ónos eső egybefüggő jégpáncéllá fagyott a kátyúkkal és repedésekkel tarkított járdán. Éva lassú, megfontolt léptekkel haladt, nem nézett se jobbra,...

Húsvéti locsolóvers

  Húsvéti locsolóvers   Megöntözlek lágy harmattal, Kicsiny virág, el ne hervadj! Szirmod élettől ragyogjon, Szárad földre ne hajoljon!   Boldogságban, napsugárban Lelked add az...

Lélekbimbók

Mint tavaszi rügyfakadás Pattannak a lélekbimbók, Kikeletnek csillámporát Hinti rájuk az Aranykor. Tavaszi szél simogatja, Nap sugara melengeti, Kibomlik a bimbó szirma, Harmat cseppjei fürdetik....

Utolsó napsugár

Hajlott, törékeny alak, Botra támaszkodó kéz, Apró léptek csusszannak, A szem a távolba néz. Vöröslő alkonysugár Lángjában fürdik a rét. Hol van már a régi...

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol...

Unokázók

Egy késő őszi ködös, hideg éjjelen özvegy Takács Albertné lakásában megcsörrent a telefon. – Nálunk van az unokája, Zoltán – a beszélő hangját eltorzította a...

Közöny

Végeláthatatlan hólepte rétre Mint szürke köd telepedik a közöny. Pernyét szitál a kihűlt szívekbe, Füstje gomolyog fagyott testek között. Jégszilánkot szór alvó szemedbe, Hogy ne...

Arc a tükörben

Hetyke ifjú lány, tűzvörös hajad Lángba borítja a férfiak szívét, Kacér kis vállad hófehér vitorla, Feszül, s kifogja az élet szelét. Fitos orrocskád felívelő árboc,...
Megosztás
Megosztás
55