User banner image
User avatar
  • Bora Ildikó

Írások

Erőm és énekem

Erőm és énekem Szívemnek kőtáblájára véstem neved, Uram, Istenem, s szentjeidét, Mert tudom jól: örömem csak tenálad Lelhetem meg, ha kiszárad a tenger, És szikkadt...

Bölcs és bolond

Vagyok, ki voltam, napok bolondja, ki szégyenül, s szégyenít elismert bölcseket, ha Te, Uram, úgy rendeled sorsomat, s adsz teret, hogy dicsőséged zengjem, zengedezzem tintával,...

A tenger

Lágy szellő uszálya fodrozza szelíden roppant víztömegnek sodró hullámait, távol apró gálya siklik habfürtjein. Sziklás partot érve eldobott kövekre csipkét ver a tajték, elhagyott öbölben...

Bora Ildikó: Voltam s maradok

Ha majd egyszer végleg hosszú útra megyek, Felidézed néha egy régi versemet? Szirmok bomlásában, madárcsacsogásban Meghallod-e hangom, ha már messze szálltam? Ha hozzád suhanok patakcsobogásban,...

Őszi cseppek

Bánat cseppje hull, arcomra dermed ólomszínű ég, megnyílik az emléktár, benne pihen sok elmúlt nyár. Tovatűnt pillanatot őriz merengve hervadó levél, szél felkapja, röptében pörgeti,...

Új Aranykor

Új Aranykor Kristályfényű lelkek hada vált most dimenziót, régi múltnak Aranykora ölt fel új alakot. Haladj az idők szavával, vesd le cafattá rongyolt aggodalmad, s...

Ha nem leszel mellettem

Ha nem leszel többé mellettem, Szíved nem pihen meg szívemen, Hová is repülnék nélküled Messzire tűnő szürke fellegen? Patakcsobogásban lágy hangod susog, Lángod megperzsel vöröslő...

Lila hajtincs

Az éj lassan feloszló sötétje puha takaróként ölelte körül a hajnali buszt a csikorgó hidegben. Az utasok arcán a félbeszakadt álom öntudatlansága fénylett. A nehéz,...

Megbocsátás

Bocsásd meg azt is, mire nincs bocsánat, lelkedben, ha bosszúvágy üvölt, butítva dönt nyomorba, s örök rosszba, rettentő kárhozatba nyomva buzdít: ne ölelj többé, csak...

Utolsó zöld levél

Aprócska zöld levél télnek zord mezején, utolsó mohikán fagynak örök haván. Jégbe zárt emléke hűs nyári szellőnek, faágon libbenő, hű párra nem lelő. Őszi szél...
Megosztás
Megosztás
49