-
Buglyó Juliánna
Írások
Suttogó erdő
A hervadó fák között járok, átjárnak az őszi illatok. Hűvös a szellő, mely cirógat, pirosítja ki az arcomat. Színek kavalkádját habzsolom, a gyönyör miatt...
Fény játéka
Egyre hűvösebb szellő simogat az októberi erdőben járva. Tarka lombkorona még bólogat, itt- ott réseket a fénynek tárva. A szememet gazdagon táplálja, az idő...
Tóparti naplemente
Száraz levelek hevernek a parton, szellő forgatja meg őket a porban. Őszi este ereszkedik a strandon, a nap szikráit a vízen szétszórja. Narancsszínben őrzi...
Magányos fa
Hanyatlik az erő, eljött a hervadás, még néhány pillantás, és itt az elalvás. A bozótos is erősen megrogyott már, nem kecsegteti fel a fénylő napsugár....
Ősszel a padom ülve
A tóparti padon egyedül ültem. a szellő már hűvösen simogatott, de küzdő nap ereje hívogatott. a tájat ködfátyolon át figyeltem. Pasztell színek kavalkádja pompázott....
Emlékszem ősz volt
Pazar színpompában ereszkedtek a talajra hulló falevelek. Imitt- amott halkan megzörrentek, mikor a szél közéjük kergetett. Némán álltam a parton, ziláltan, elmerengtem az őszi...
Őszbe borulva
Szökik a fákról már a levél, cicáztatja őket hűvös szél. Ezután nem lehet hűsölni, padokon ülve piknikezni. De lehet boldogan sétálni, csörgő avarban térdig...
Szívek hídja
A táv köztünk szinte riasztó, jelenléted nem pótolható. Elsodort a kíméletlen lét, ellene a gondolat sem vét. Küzd a vágy fáradhatatlanul, ezen a kapcsolat...