-
Buglyó Juliánna
Írások
Belső nyugalom
Amikor kint nem hívogat a napsugár, amikor esőtől vízben áll a határ, amikor bent meleg a családi fészek, amikor szabad oltalom alatt élek, nyugalom...
Cselekedj!
Szüntelen rágod a magad lelkét, ez a tétlenség sorsodon nem segít. Legalább valamit cselekedjél! Az a lelkiismereten még szépít. Mi legyen az, azt még...
Őszi erdőben
Elnyúlt az őszi napfény gyönyörködtető pompája. Élvezettel szívja minden percét a test magába. Vágyva vágyik a természetbe, hogy lelkét éltesse. Aranyló és mézszínű levelek légben...
Darvak a Hortobágyon
Tömlöc- sötétből lassan ébred a hajnal, a kelő nap narancsszínt vetít a lápra. A víz visszaveri e nagy sárgaságot, így kelti itt a terítői látszatot....
Szélnél sebesebben
A szikes pusztán, mint földre szállt felhő, fekete tömörülésként jelenő. Körötte fenséges délibáb hegyek, erőteljesen mozogva közeleg. A nevezetes hortobágyi ménes, csodás paripáik szőre...
Emberek egymás közt
„Elmerengek, nézek a nagy semmibe,” egyedül. Fájó gondolatom a múltban és a jelenben átható tényekkel keveredve összevegyül. Újabb jövőt próbálok építeni tervemben. Hirtelen letelt...