-
Horváth Zita
Írások
Fagyott lelkek (Orosz István hajléktalan költőnek – Válasz a Hajnali szóra)
Fagyos szél söpör át a parkon, lázrózsát mar sápadt arcodon. Szobámból nézem, hogy hull a hó, téged ellep ez a takaró. Otthonom melege átölel, neked...
A restség feladása
Evezz szüntelen az élet tengerén, hisz ez csak egy perc az idő kerekén. Ne hagyd, hogy a semmibe vesszen a léted, dologtalan találjon rád a...
Karácsony fénye
Karácsony fénye szállt a Földre, Nem vágytunk ennél többre. A Szeretet kiáradt, Ő a Mindenség iránti alázat. Karácsony fénye szállt a Földre, Kicsordul a meghatottság...
Csipkerózsika felébred
Életem rózsái nem nyíltak hiába. Mély álom zárt a titkok honába. Csipkebokor védett Mayától. Végre lehullt a szent fátyol. Utazás a távoli végtelenbe, megérkezés az...