Meszes tekintetről varjú vájt szemet Én csak egy arckép, a világ a keret Az összevarrt ajkaim mennydörögnének Ezeregy mosatlan, reszkető vétket. ~ Mint szobrász, művét...

Fényszomjúan sír e katlan Nélküle beláthatatlan Nevemet szívébe rágtam Peremén facsarom szárnyam. ~ Éj tenyerén te vagy az ív Üres lepketorban a szív Elszenderedsz, haloványodsz...