Azt hittem, szebb szavakkal lesz elmondva, de igazából mind előre meg volt írva, a vérembe volt oltva, emlékszem előttem jövőnek hívta, de én láttam már...
Állok, és nem jut eszembe semmi. Saját versemnek sem bírok tárgya lenni. Téglaváros, betonrét: mostoha otthon, a nappalból sötét hálót fon, s körbesző engem. Miért...
Ma éjszaka merényletre készülök, üres bábokat, de lehet embert is ölök. Figyelmen kívül hagyom, magamnak mit engedek, állatok mit tettek, úgysem bánják meg. Felesleges udvariasságot...