Ma éjszaka merényletre készülök, üres bábokat, de lehet embert is ölök. Figyelmen kívül hagyom, magamnak mit engedek, állatok mit tettek, úgysem bánják meg. Felesleges udvariasságot kaptam intravénásan, pont annyira bódított el, hogy a való világot ne lássam. A sok előzékenység: kimerített érzelmileg, felhalmozva bennem önző szükségeimet. Ígérd meg, mit eltemettem nem éleszted újjá, s többé ez a méreg nem lesz rajtam úrrá. Elpazarlom a napjaim, hiába minden éjszakám, lemerültem túl korán, fiatalságom évadján. Vársz még valamire, büszkeséged nem hagy nyugodni, de mind hiába, számodra nem maradt semmi. Ha meggondolnám magam, valaha úgy félő, én visszafordulnék, de már túl késő.
Author: Sárközy Nóra
Sárközy Nóra vagyok. Alig néhány éve kezdtem el írni, főleg verseket, de hamar szerves részévé vált az életemnek. Áttörést hozott bennem rímekbe válogatni a gondolataimat, mikor a kimondott szavak túl nehéznek és félelmetesnek tűntek. Azóta keresek valamit, keresek egy érzést, még keresem magam, és az írás ehhez egyre közelebb vezet. A verseimmel egy térképet rajzolok, nem vagyok benne biztos hová visz, de remélem elérek oda.