Esőcseppek, léptek, könnyek… A régi utcákon megyek. Egy apró hotel a Hegyalja út sarkán, Nézem az ablakot fent, ahol laktál. Hónapok, évek, évtizedek teltek, Jéggé...

Letéplek a piedesztálról, elég volt! Nem nyomom többet zárt kapun a csengőt. Kihűlt a hitem, verseim hangja halott, s a homokba rejtem a csalfa, vak...

Hűvös magtár hűs sarkában, Kis egérke éldegélt, Megérkezett Cica-mica, S vele jött a rút veszély! Slissz-slassz! – ugrott a macska, Megragadta őt, felkapta, A tágas,...

Ketten a padon „Ülünk egymás mellett a padon,” József Attila magánya vibrál a domboldalon. Ülünk egymás mellett egy padon, a nap delelőre fut a pillanaton....

Felejtés! Kérlek, ne kerülj engem, költözz be baljós mikrovilágomba, légy a törvény, a tiszta rendem. Múltam hibás kódjait őröld kozmikus porrá, hogy ne váljon jövőm...

Melegen gőzölgő aszfaltjárdán hajnali lépteim visznek… Izzad a város… A város lüktető mozgásában egy mozdulatlan tétel tűnik fel Az idő megállt egy kis tollcsomón ami...

Fehér liliom, bódító, nagy álom, te vagy a szépség és a végső titok. Legyen varázshatalmadból a gyilok, és boruljon az életemre gyászom. Fekete selyemben bánat...

Ködháton sápadtan kel a nap benzinfüst-ölelés fojtogat gondolatok kavarognak, s a képek mint félelmetes, sötét rémek… rám vetik magukat. A rémek levetik álarcukat és mögöttük...

Száguld… fut a vágy, rohan az akarat, át a városon, betöri az ablakot, ki a falakat, leül nálad, s kérdően néz rád: Figyelsz te? Gondolsz-e...

Fekete Árnyékugró vajon a neon-mátrixon merre lép? Ott toporog szegény a közepén s fel sem meri vetni tekintetét. Minden mező fekete vagy fehér és mindegyik...