-
Sütő Ágnes
Írások
Az elveszett fehér kavics
Szél Dani cikázva szalad át a parton, s odaveti a zúgó folyónak: Pardon! Megpillant a homokon egy fehér követ, melyet némán, vékony fénynyaláb követ. A...
Múltkopott mutatók
Esőcseppek, léptek, könnyek… A régi utcákon megyek. Egy apró hotel a Hegyalja út sarkán, Nézem az ablakot fent, ahol laktál. Hónapok, évek, évtizedek teltek, Jéggé...
A felejtés hamuja
Felejtés! Kérlek, ne kerülj engem, költözz be baljós mikrovilágomba, légy a törvény, a tiszta rendem. Múltam hibás kódjait őröld kozmikus porrá, hogy ne váljon jövőm...
Mozdulatlanul
Melegen gőzölgő aszfaltjárdán hajnali lépteim visznek… Izzad a város… A város lüktető mozgásában egy mozdulatlan tétel tűnik fel Az idő megállt egy kis tollcsomón ami...
A végzet fehér liliomai
Fehér liliom, bódító, nagy álom, te vagy a szépség és a végső titok. Legyen varázshatalmadból a gyilok, és boruljon az életemre gyászom. Fekete selyemben bánat...
Napfogyatkozás
Száguld… fut a vágy, rohan az akarat, át a városon, betöri az ablakot, ki a falakat, leül nálad, s kérdően néz rád: Figyelsz te? Gondolsz-e...
Zéró mezőn
Fekete Árnyékugró vajon a neon-mátrixon merre lép? Ott toporog szegény a közepén s fel sem meri vetni tekintetét. Minden mező fekete vagy fehér és mindegyik...
A liliomok tava
Vers születik bennem hirtelen, mint a zúduló patak. Vágtat, majd csendesülve érkezik a háborítatlan tóba, hol a mozdulatlan vízen fehér liliomok nyílnak. Különleges, tavi csillagok…...