Szeptemberi lángban izzik a természet, utolsó lélegzetet vesz a zöld levél, virág, Fecskéink és a gólyák is készülődnek, tova szállnak oda, hol örök a nyári...

Eljött a halál, a furcsa, sötét szemű látomás, már nincs a gyötrődő kétség, csak a kesernyés, furcsa vég, egy hűvös villanás, tűnő búcsúpillantás. Már meghalt...

Hűvös kezem a forró homlokodon. Gyötrelmes emlékeket csillapít. Tovább ég még a viharlámpa nálad. Villanyt oltok, s a sötét fény vakít. Sötétben lélek lélekkel összeér....

A pláza népe békésen sétál, kacag, közben apró semmiségekről csacsog. Nem érdekli őket, mi folyik a világban, ki, és milyen okok miatt háborog. Fel sem...

Szemed a jövőd kékjébe merengjen, lásson egészséges, hosszú életet, S hogy partot érj a tajtékos tengeren, szorítsd kezedbe a kinyújtott kezet.   Már ne keresd,...

Karodba dőlnék… nyomban akkor, amikor meglátsz… Úgy tennék, mint aki elvesztette egyensúlyát… s közben érezném karod védő szorítását.   Mosolyognék bocsánatot kérőn, és lehunynám szemem,...

Viszi hajómat a kék tengeren, rongy vitorlákkal a szél ereje. Távolban sziklás partnak sejtelme: Ki tudok-e kötni ott csendesen? Vagy víz alatti zátonyra futok, és...

Hajnalodik. Távolról egy kakas kukorékolása hallatszik. A napkorong felkúszik az égre és az éj sötétje kialszik. A nappal arannyal vonja be a kertet. Kiülök a...

Szívem olyan, mint kettétört árbóc, mely pusztító viharba került, Körülötte a végtelen tenger, bár érez még, de reménytelenül. A lelkem próbál erőt gyűjteni, szívem támogatva...