Edit Szabó : Megjött a tél Fényes nappal csillag ragyog, ég felhőjén átmosolyog, pelyhekben hull a fehér hó, vastagodik a takaró. Fenyőfákra telepedett, ágaikon a...

Edit Szabó : BOLDOG KARÁCSONYT ! AKROSZTICHON B ÉKE gyertyáját gyújtsd meg, O ly végtelen a szeretet, L átod arcon mosoly nyílik, D rága élted...

Edit Szabó : Mély kékségben Folyó zuhan le a mélybe, fodrozódik a víz kékje, partja mellett fa torzója, ágaitól úgy megfosztva. Madár száll a messzeségbe,...

Edit Szabó : Szerelemlevél Halkan libben a levél, hű szerelemről mesél, életemet megkapod, cserébe tiéd adod. Szerelem és boldogság, veled élek én tovább, ágról levél...

Edit Szabó : Oltár felé Szonett Magas termetű, sudár lány, menyasszony harmatos hajnalát már korán kezdte, asszonyi mivoltát próbára tette, mosoly és öröm nem derül...

Edit Szabó : Lovastanyán Barna lován a legény pont az udvar közepén bejárásra útra kész, szokott napi sétára, Napfény indul útjára. Lovastanya ékessége paripának a...

Edit Szabó : Gyerekkori barátságok Gyerekkori barátságok hol vagytok, már messze jártok, éve hossza messzeségben néha újra elém téved. Egyfelé vitt mindig utunk, iskolából úgy...

Edit Szabó : Fürdőző legények Árnyat adnak magas lombok, patak vize alant csorog, napsugára mindent érlel, férfi ember verítékel. Gondolkodnak a legények, mezőről a vízhez...

Edit Szabó : Egy élet asszonya Kicsi lányként jött meg a világra, gyerekkor volt minden boldogsága, évek jöttek, hirtelenség égett, felnőtt ember, szépsége a létnek....

Edit Szabó : Utolsó tánc Őszi erdőnek szélén megpihen a vén legény, nincs már egyéb vagyona, kezében a vonója. Magas fának aljában padja várja magában,...