Edit Szabó : Márton napján Szorgos munka végét járja, pihenés vár a gazdákra, tavaszi mag a raktárban, kukorica meg silókban. Nyár termése őszbe érett, szorgos...

Edit Szabó : Szabadtűzön Régi falu, kicsiny házak kert végében furcsa lábak, haj’ de sokat megélhettem, három lábat építgettem. Beleszúrva föld mélyébe, három ágból közepébe,...

Edit Szabó : Négy évszak Tó vizében ragyognak a szinek, hullámait megtörik a fények, part közelben fekete a madár, halkan úszik felette a táj. Fenségében...

Edit Szabó : Nem változhat…. Mondhatnám én, bizonyisten’, hogy bezzeg az én időmben, fürdés után esti mese, bújhat ágyba minden gyerek. Reggel aztán kipihenve, felkeléskor...

Edit Szabó : Óda a természethez Folyó parti lépcsőn lepihentem, sodrásába merült tekintetem, nem hallottam a habok zaját, gurgulázó madarak dalát, mint a víz felett...

Edit Szabó : Túlnan messze Udvar gyepén kisgyerek, talán kétéves lehet, mellette a pajtása, derék jószág kutyája. Kíváncsiság benne él, mi lehet a túl felén,...

Edit Szabó : Voltál, Anyám ! Szonett Édesanyám sokáig beteg voltál, mégis jártad kijelölt utadat, szavaidban hallottam fájdalmadat, lépteiddel is halkabban csoszogtál. Szíved fájdalmasabban veregetett,...

Edit Szabó : Egy nap emlékezés… Sárgult őszi fák alatt vezetnek a sors utak, emlékezni éltekről, emlékekről, életről. Szeretteink pihennek, lelkük itt van feletted, virágoknak...

Edit Szabó : VÁRAKOZÁSOM Napok jönnek, nem fényesek, fájdalom tölti szíveket, emlékezés életekről, temetőkben pihenőkről. Ám az élet gyorsan halad, vágyak mélyén utat mutat, várakozás,...

Edit Szabó : Szivárvány alatt Eső után szivárvány átível az ég alján, az ő kékjén átragyog, szépségét csodálhatod. Magasan a szivárvány, rád ragyog a boldogság,...