Edit Szabó : Nomád élet . Hegy lábánál, dombok alatt épült régen az ősi lak, nincs ablaka,csak ajtaja, jurta tekint a világba. . Lakója egy...

Edit Szabó . Utópia ? . Szerte foszlott régi álmok, nem félünk a változástól, elfogadni minden újat, nem dobni mélyen a kútba. . Szabadságot kér...

Szabó Edit . Drága Olgicám ! . Mindig szerettelek Kedves ! totyogó kislányként ismertelek meg, szomszédodba kerültem feleségnek, mosolyod volt mindig veled, kacagtál, ha kis...

Edit Szabó : A mólón . Kék tó partján nádas-berek, visszatükröz zöld levelet, az ég alján szürke felhők, messzeségből nem mérhetők. . A tó vize...

Edit Szabó : Vándorcigányok . Pusztának a közepében megpihenni le-letérnek, országutak vándorai, szekéren egy család lakik. . Vándorcigány nemzettségük, lovasszekér az ő fészkük, elfér benne...

Edit Szabó : Tavaszi szonáta . Vidám tavasz csapongva jár, üdvözli őt minden madár, örömteli a születés, fájdalmas az életkezdés. . Patak vize csordogálva folyik...

Edit Szabó : Most is hálás vagyok . Miért hiszed,hogy hálásnak kell lennem ? nem én akartam világra születni, de megteremtett két ember szerelme, így...

Edit Szabó : A múltnak emlékei . A múlt század emléke még itt maradt, parasztházak sorjáznak az udvarban, háztetején betoncserép integet, sokáig tart, tartóssággal hiteget....

Edit Szabó : Hajnali horgászat . Sárga fényben tündököl a hajnal, hegy gerincén tör fel a magasba, elűzi a setét szürkeséget, végét veti éjjeli sötétnek....

Edit Szabó : Legkedvesebb élményem . Gondolkodom, oly sok évet megéltem, gyerekkorban elfogadtak legénynek, focipályán együtt rúgtuk a labdát, horgászbotom is a fiúk faragták. ....