Szabó Edit
.
Drága Olgicám !
.
Mindig szerettelek Kedves !
totyogó kislányként ismertelek meg,
szomszédodba kerültem feleségnek,
mosolyod volt mindig veled,
kacagtál, ha kis cipőd a sárba veszett,
pelenka védte csak kis testedet,
ragyogó napfény rád nevetett,
gyermekként szerettelek meg,
hisz az enyéimmel nőttél fel,
és ez kísért egész életedben,
kerek arcodról mosoly dalolt,
megtaláltad szerelmes párod,
keservek közt teljesült egyetlen vágyad,
megszülethetett életednek álma,
csillagként ragyogott szemed,
a boldogság mindenek felett –
gyönyörűség, csodás kisgyermek !
Szemetek fénye, egyetlenegy !
.
Timike lépteit már nem kísérheted !
Negyvenkét évesen elmentél örökre!
.
Nem akarok hinni semmiben !
Nem hiszem, hogy van felettünk Isten !
mert nem vehet el boldogságot,
itt maradt család reménységét,
árvaként hagyni egyetlen gyermekét
az édesanyának, feleségét az apának,
felnőtt gyermekét egy édesanyának !
mert nincsen nagyobb fájdalom,
ha gyermekét – szeme fényét kell temetnie !
.
Hol vagy Isten ? Hol van a te kegyelmed ?
Miért nem vigyázol gyermekeidre ?
Fájdalom gyötri az én anyai szívemet,
lássad fájdalmukat és add a kegyelmedet !!!
Mindenkinek !
.
Bőcs,2020.05.15.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
