Edit Szabó : Csak mindenért „Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem „, mikor a szerelmem mosolygósan megjelent, gyűrűt húzott az ujjamra, boldogságot a...

Edit Szabó : Bor és mámor Vörös bor a poharadban, arcod vígan muzsikál, mosolygó szem, édes álom, ki tudja, hányadik már? Szakálladban nincsen borcsepp, mégis...

Edit Szabó : A szívkirálynő Fiatalon boldogságot reméltél, mint minden csinos leány az élettől, királyi család választotta jövőd, Diána hercegné te így lehettél ! Etikett...

Edit Szabó : Fekete lélek Sötét a lélek, nincs benne élet, önmagának él, többet nem remél, akaratában, gondolkodásban első az egó, felnőttként ez jó, fekete...

Edit Szabó : A búcsú percei Pályaudvar peronján búcsúzik az idős pár, ablakban a kecses hölgy, múlt századtól elköszön. Vonata is régi már, kortalanság, nincs...

Edit Szabó : Lélekcsillagok Sötét este földön gyúltak csillagok, minden gyertya oly fényesen ragyogott, Mindenszentek ünnepére készültek, minden síron virágdíszek éledtek. Csodás a táj a...

Edit Szabó : Fénysugár / akrosztichon / F elhőtlen égen ragyogó nap É bredtek korán a napsugarak, Ny ári fényben felhőtlen az ég, S okat...

Edit Szabó : A természet képei Lapozom a természetet, átfestem a környezetet, fekete föld megújuló, nem maradhat oly szomorú! Adok néki élénkséget, hagyom újra feléledjen,...

Edit Szabó : Honvágy Hol vagy már te régi kis ház, meszelhetném az oldalát, megtanított édesanyám, messze lássák tisztaságát ! Piros tető, fehér falak, hol...

Edit Szabó : Sokszínű ősz Magas fáról kilóg hinta, messzire lát, ki áll rajta, vígan nézi naplementét, sárgul a táj tenger felé. Felvillan még piros...