Edit Szabó : Utad az életben ” Szilárd életútnak hajlékony ereje dobban ” Hosszú évekig nem érzett, új lángra lobban, Sorsodnak útját egyedül végzeted vezette,...

Edit Szabó : Gesztenyefa árnya Évtizedek sokasága, zöld levelek árnyékában megpihen az ember teste, értékeket felfedezve. Árnyat adnak a hűs lombok, megpihennek gondolatok, békességet ad...

Edit Szabó : Nem vágyok éji álomra Hol vannak a régi álmok, messzire vitte a múló idő, évek hosszú során vágyott karjának ölelése felejtő. Nem...

Edit Szabó : Mondjátok el Kávéházban összegyűltek barátok és barátnők, ünnepelni új könyvünket, harmadjára részt vevők ! Közös öröm mindenkinek, könyv lapjain a sorok, töltődnek...

Edit Szabó : Életálmok Minden ember életében van egy vágy, mely visszatérhet, beleéli önnön magát, énekesnőként láthatnák, dala szólna csillagokig, hangzana a magas égig, csendülne...

Edit Szabó : Huhogi az öreg bagoly Most egy mesét mondok néktek gyerekek, majd a végén valakire ismertek, oly öreg lett bagoly mama magába, behúzódott...

Edit Szabó : Létünk a csillagok között / Variációk a témára / 1. APEVA Az élet még tiéd, halálodban örökkön élhetsz. Egy élet, egy halál...

Edit Szabó : Ha már nem létezem Ha már nem létezem, talán még érdekel, mennyország vagy pokol, megakad, rostokol. Kék égben fennakad, lélekként ott ragad,...

Edit Szabó : Mosakodó nő Nehéz munkát elvégezve megpihenhetsz most már végre, egész napos koszt lemosva szennyes a víz a lavórban. Régi, öreg a parasztház...

Edit Szabó : Velünk maradnak Utca kövén szürke veréb, magot talált, ennie kén’, nem szégyelli sosem magát, szürkesége biz’ jó barát. Belefér a rengetegbe, a...