–Hűha, most már igyekeznem kell—nézett az órára Ágota. Meg ígérte kisunokájának Eszternek, hogy ott lesz az iskolába érte, hamarabb is mint szokott, mert, ma péntek...

Szaporán és vidáman szedte a lábait, a megszokott vidéki kis utacska, jól ismert, keskeny kis járdáján. Időben indult el, tehát nem kell rohannia. Volt idő...

Az iskolakezdés újdonsága ölel át…minden új, a füzetek, a ceruzák, a hatalmas iskolatáska…ott fekszenek előttem, az asztalon…érzem, az „új” élet illatát. Nem is tudom, melyiket...