-
Takács Mária
Írások
a fényalagút
csendben álltam a tengerparton fények játszottak körülöttem hagytam, hogy a szívem dobbanjon hevesebben, végül dühödten fényt láttam a messzi távolból gondoltam, talán egy hajó...
megtört szív
örökös csalódás vesz körül az életem, talán, mit sem ér bánatomnak ő vajon örül könyörög keserű könnyemér’ nem akarom így tovább, vége majd magamba...
mélyponton
lassan folyó patak a szívem kiürült, elfáradt, mély meder de mint úszni nem tudó a vízen elmerül lelkem, a holtteher 2021.július 22. 0
nyughatatlan lélek
parttalan kóborol a lelkem nyugalomra sehol sem talál hagynám, hogy a csend átöleljen míg testem elég, mint gyertyaszál 2021. szeptember 9. 0
A leszebb emlékem (1)
1976-ot írtunk. Fiatal voltam, talán még naiv is. De szívem alatt egy új életet hordoztam. Egy folyton mozgó, apró kis életet. Már a kilencedik hónapban...
A bolond kecske (Limerick)
Egy kicsi bolond fehér kecske, hogy legyen neki jó tejecske, felmászott a fára, de szegény kis pára csak sírt, hogy valaki megmentse. 2021. október 5....
Mesélj még, anyu!
Mesélj még anyu! Én hallgatlak! Körülölel az álomvilág, karjába vesz egy égi manó, s tovarepít a kíváncsiság. Mesélj még, anyu! Várnak csodák, varázsvirág, tündérek, mackók,...