dacolva a faggyal törekedsz az életre hófehér fejecskéddel a fényre érkezve még erőtlen tested lágy, puha hó öleli gyenge napsugár bimbódzó erőd növeli lelkesen kinyújtod...

romokban az erkölcs, haldoklik a morál két mosoly közé ékelődik a halál nappal is virrasztanak sápadt csillagok sötétek és borúlátók a jóslatok sivár a táj,...

„Ma arra ébredtem”, hogy eljött a vég, arra, hogy „ne bénítson tovább a tél”, ne virrasszon újra a közöny nálam, s ne nyomja annyi fájó...

csak ketten ültek a padon kéz a kézben, szeretetben néma bánat az ajkakon néhány könnycsepp a szemekben már kilencven felett jártak átéltek sok veszteséget arcukon...

„Mint gyermek, aki már pihenni vágyik”, úgy nyugtatom lelkem karjaidban, szívem egyre hevesebben dobban, s kezem arcodon simogatón játszik. Mint gyermek, ki érzi anyja hiányát,...

Hideg volt az este. Fáradt csend ült a fákra. Csak néha hallatszott egy-egy autó tülkölése. Péter felállt, szinte odafagyott a földhöz. Megmozgatta elgémberedett tagjait. Felvette...

Este van. A hold kacéran tekint le a fák lombjára. Csend van. Csak a vén tölgy nyikorgó ágai verik fel a csendet. Hirtelen sikoltás hallattszik. Vészjósló ...

Kicsi göndörhajú tündér voltál, ha csak rád néztem, már mosolyogtál. Szemedben csillogott a boldogság, bánatomra te voltál orvosság.   Két apró kezed, hogyha átkarolt, nyakam...

iszonyú már ez a nagy hőség szólt fáradtan a kis elefánt talán nem lenne vakmerőség felkeresni a sarki sárkányt   ki éjjel-nappal tüzet okád felhevítve...

csendben ültek ketten a tengerparton és előttük morajlott a víztömeg a hullámok zenéje messze hallott hangosak voltak, és kissé dühösek   de őket nem zavarta...